Esik a hó térdig ér már

Esik a hó térdig ér már,
hóból épült hófehér vár.
Abban lakik a hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Tudok én egy igazán jót,
húzzuk elő a kis szánkót,
egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a dombon rajta.

Tél

Hóember, hóember, hóból van a lába,
répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
subájára, kalapjára havat szór a szél.

Hóember, hóember, itt áll az út szélen,
hízik egész télen.
Ha meleget ad, a tavaszi nap,
ide-oda düledezik, csöpög mint a csap.

Nagy a hó igazán

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán.
Hej, hó, lecsúszik a Jani, meg Ferkó.

Országúton nagy a hó

Országúton nagy a hó,
a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó,
a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,
ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán,
hóba gurul fiú, lány.