Süni, süni, sünike..
Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél,
Megvédi, ha jön a tél.
Kis mókuska
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odujában elrakja,
télen elropogtatja.
Piros alma
Piros alma csüng a fán,
Szakítsd le, te szép leány!
Leszakítom, megeszem,
Mert az almát szeretem.
Ismeretlen szerző:
„Sündisznócska, sündisznócska a kertben játszik,
a nagy kupac levél alól már ki se látszik.
Gyere süni, adok neked szép piros almát,
énekeljünk újra el a kis süni dalát.”
„De jó a dió! – fütyül a rigó.
Vidám dala száll: élni, jaj, de jó!
Gyere, te rigó,
itt van a dió:
héja ropogó,
bele csuda jó!”
„Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle!”
„Fújja a szél a fákat, lengeti az ágat,
Lehullik a levél, fúj, fúj az őszi szél!”
(A kezekkel fújást vagy a karokkal lengetést lehet imitálni)
„Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!”
(Egy körkörös mozdulattal simogatjuk
a tenyerünket vagy a gyermek hasát)
„Fúj a szél, fúj a szél,
esik az eső, kopog a jég.
Dörög az ég! Villámlik, lecsap!
Kisütött a nap!”
„Esik az eső, csepereg,
megáznak a gyerekek,
sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő.”
„Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona,
mert megázik a lova.
Ne haragudj katona,
majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska.”
„Dombon törik a diót,
hegyen meg a mogyorót,
völgyben meg a makkot,
zajuk idecsattog.”
„Dombon törik a diót,
Rajta vissza mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És a végén lecsücsülni,
Csüccs!”
„Alma, alma, piros alma csüng a fán.
Szakísd le te barna lány!
Leszakítom, megeszem, mert az almát szeretem.”
„Gesztenye, gesztenye,
barna a kis teste.
Gurul jobbra, gurul balra,
bújjunk gyorsan a kalapba!”
„Hull a levél, sárga levél,
fújja, fújja őszi szél.
Piros levél, barna levél,
forog, pörög, földet ér.”
Veres Csilla: Vadlúd vágta fellegek
Vadlúd vágta fellegek,
őszi ködös reggelek,
falevelek ropognak,
hűvös szelek forognak,
eső szitál, hull a dér,
nemsokára itt a tél.
Weöres Sándor: Őszi erdő
Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.
Kovács Barbara: Köd mondóka
Köd ül a völgyben, pöffeszkedik,
szerte-széjjel terpeszkedik,
nyújtózkodik, hempereg,
földi felhő-rengeteg.
Fésűs Éva: Őszi dúdoló
Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a tarka nyár.
Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.
Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
Lopva lép a fürge őz.
Orgoványi Anikó: Vackolós
Nézzétek csak gyerekek,
peregnek a levelek!
Mint a lepke száll virágra,
úgy peregnek földre, sárba!
Ki erdőbe, ki mezőre,
ki a nedves, puha földre.
Lesz belőle takaró,
süninek meleg kuckó.
Belebújik télire,
nem fázik majd a füle!
Túl sokat nem vacakol,
Álmodik a tavaszról.
Csanádi Imre: Őszköszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Gryllus Vilmos- Gomba dal
Őzláb, csiperke, pereszkegomba:
Vesszőkosárba szedd bele sorba!
Pettyes galóca, susulykagomba:
Mérges, ne szedd le, hagyd a bokorba!
Csanádi Imre: Gomba
Megyek, megyek mendegélek,
Kerek erdőn keresgélek.
Vackort, vadrózsát,
Virág szagú szamócát.
Nagy kalapos gombát,
De nem a bolondját!
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki, csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra, kinyílik a csontkapuja,
És cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi,
Csak a szádat tátsd ki!
Mentovics Éva: Dunna mese
Felénk járt az ősz tündére,
Friss avaron surrant lépte,
Arcán derűs, meleg mosoly.
Szólt a szélnek: – Csitt, ne bomolj!
Rád vár a sok rőt levélke,
Teregesd a föld ölére!
Hóhullásban, téli fagyban
Párna legyen, puha paplan.
Bújhat alá süni, csiga,
Ázó-fázó kis katica,
S akit vár a téli álom,
Menedéket ott találjon.
Perdült a szél, s táncra kelve
Hullt a levél szállva, lengve.
Rozsdabarna, aranysárga…
Kész a dunna nemsokára.
Dudás Eszter: Az esernyő
Esernyőmet nagyra tárom,
(karok emelése a fej fölé)
Pocsolyákat végig járom.
(helyben járás)
Fúj a szellő, repül a szél
(repülésimitálás)
Az esernyő is útra kél.
(integetés)
Utolérem, ha szakadok,
(helyben futás)
Vizes bizony nem maradok!
(kéz-láb rázása)
Mentovics Éva: Őszi mondóka
Piros alma, sárga körte,
Ha lehuppan, zsupsz, a földre,
Ne szomorkodj, nem vész kárba,
Ha egy süni megtalálja.
Őszi mutogatós mondóka
Gomba, gomba, gomba
(öklök ütögetése)
Nincsen semmi gondja,
(kezek forgatása)
Ha az eső esik rája,
(ujjak mozgatása)
Nagyra nő a karimája.
(karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti,
(szájra mutogatás)
Van kalapja, teheti.
(fej ütögetése)
Tasnádi Varga Éva: Őszi főzőcske
Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,
Árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.
Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.
Pásztor-Kiss Ágnes: Gyerekek, gyerekek
Gyerekek, gyerekek,
Sok gyümölcsöt egyetek!
Piros almát ropogósat.
Szilvát kéket mosolygósat,
Piros alma, szép kék szilva,
Nektek hozta Őszanyóka.
Hétvári Andrea: Mit suttog az őszi szél?
Mit suttog az őszi szél?
Üzen sok-sok falevél.
Titkos ez az üzenet,
hívogatják a telet.
Kedves őszi falevél,
énekeld, hogy itt a tél,
de utána tavasz vár,
csiripel majd
sok madár.
Szalai Borbála: Makk-emberke
Makkot szedtem tölgy alatt,
gyorsan telt a nagy kalap.
Tudtam én már előre,
mit csinálok belőle.
Kutyát, macskát,gólyát, darut,
zsiráfot is,hosszú nyakút,
csacsit, lovat,bocit, kecskét,
s a végén egy –makk-emberkét.
Makkból lesz a hasa, feje,
gyufaszálból lába, keze…
Makk kalap lesz a kalapja,
hogy ne fázzon a kobakja..
Bartos Erika: Mókus
Mókus, mókus, makogó
Mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
Nem szereti a telet.
Mókus, mókus fut a fán,
Ugrabugrál szaporán,
Diót visz az odúba,
Abból lesz a vacsora.
Mentovics Éva: Süni, bújj az avarba!
Levél rezdül, földre hull,
Már korábban alkonyul.
Fagyok jönnek, hidegek,
Reszket a sün didereg.
Süvít a szél, s átszalad,
Erdők felett, fák alatt.
Nem tékozló, mihaszna,
Levelet fúj kupacba.
Sok a dolga, temérdek,
Nő, csak nő, a levélhegy.
Van ott körte, vadalma,
Süni, bújj az avarba!
A sündisznócska ágya
Sziszi-szuszi sündisznócska,
Befekszik az avarba.
Ide-ide oda bukfencezik,
Tüskéire levél gyűlik.
Bokor alá elszállítja,
Gondosan megigazgatja.
Felveri a sünipárnát,
Elkészíti takaróját.
Vackába begömbölyödik,
Takaróját húzza nyakig.
Jöhetnek az őszi szelek,
Ő már békésen szendereg!
Ott szundikál tavaszig,
Kukacsokról álmodik.
A napok gyorsan peregnek,
S felébreszti a kikelet!
Czeglédi Csilla: Almaszüret
Csizmát húz a sündisznó,
(lehajolunk, két tenyerünket bokától térdig húzzuk)
Almát szedni volna jó!
(magastartás, kezünkkel felfelé nyújtózkodunk)
Elballag a kiskertbe,
(lassú séta)
Leszedi egy vödörbe.
(magastartás, lehajolás)
Beteszi a sütőben,
(mellső középtartás)
Jól belakik belőle!
(hasunkat gyorsan, körkörösen simogatjuk)
Galambos Bernadett: Kis falevél
Egy kis levél elindult,
fölkapta a szél.
Repült messze, fel az égbe,
ahol sok a fény.
Őszi napfény cirógatta,
most már nem is félt,
aláhullott, megnyugodott,
bóbiskolni tért.
Sarkady Sándor: Kár, kár, kár
Kár, kár, kár
elszökött a nyár.
hideg őszi verőfényben
száll az ökörnyál.
Kár, kár, kár
vad szél trombitál,
lombja fosztott jegenyére,
borzas varjú száll.
Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó
Tetején ül egy kismanó
Hűvös szél fúj a nyakába
Les a szélre, les a fákra.
Megjött az ősz, súgja halkan
Nyuszi bújkál a bokorban
Aludni ment most gyíkanyó
Egyet, kettőt szól a rigó.
Rókafiúk is elbújtak
Ködösek már mind az utak
Elmúlt a nyár, – szól a manó
Hajlik, leng a csipkebogyó.
Balla Piroska: Őszi felelgető mondóka
Mit suttog az őszi szél?
Szállj messzire falevél!
Hová száll a falevél?
Libben, lebben földet ér.
És a földön megpihen?
Avar szőnyeg lesz ott lenn.
És az avar mit akar?
Sün családot betakar.
Dudás Eszter: Őszi eső
Hideg ősz volt, eső esett,
sün keresett rejtekhelyet.
Egy nagy gombát észrevett,
egy- két szóra oda ment.
Megbúj ott a kalap alatt,
mikor egy nyúl arra szaladt.
Menekült, hogy el ne ázzon,
hideg szélben meg ne fázzon.
De a süni odahívta,
szaladt, ahogy lába bírta.
A gomba alá be is bújt,
míg az eső el nem múlt.
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, ez a szél;
táncol a falevél.
Züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.